Az utóbbi időben valahogy megtalálnak a romantikus történetek, szükségem van arra, hogy egy kellemes, nyugis világban elmerülhessek egy-egy fárasztó nap végén. Pár napja figyeltem fel Gaby Roney új novelláira, és ma úgy döntöttem, hogy letöltöm az egyiket, aminek a címe: Egy csipetnyi Menta a boldogsághoz.
A borító egy vidám és romantikus történetet sugallt, és egy kis plusz jelentett az, hogy egy berni kutyus található rajta. ( Az írónőről köztudott, mennyire közel áll a szívéhez ez a fajta. ) Hiába próbálok visszaemlékezni, eddig még szerintem nem is olvastam ehhez hasonló történetet.
Zsófi és Áron találkozása mesébe illő volt, és szerintem eleve ez a hangulat az egész történetre rányomta a bélyegét. Az olvasó szinte ott érzi magát a parkban azon az őszi napon, minden íz, illat, zaj annyira otthonos és kellemes, hogy nem tehetek róla, én is örömmel figyeltem a dolgok alakulását. Menta meg szinte el is lopta a showt, annyira tüneményes volt.
Egy könnyed kikapcsoládásnak pont megfelelő volt ez a történet, és meghozta a kedvem, hogy felöltözzek és kisétáljak én is a parkba egy jó könyvvel. Másrészt, nem szabad szerintem elmennünk a történetben megbúvó fontos üzenetek mellett sem. Mindig figyeljünk oda a kedvencünkre sétáltatás közben, és kísérjük figyelemmel az állatbarát szervezetek munkáit is. Minden kis segítség, odafigyelés sokat jelent.
Most, hogy jobban belegondolok, ezt a történetet érdemes lehet gyerekeknek ajánlani, illetve tiniknek, mert a nagy történetben megbújnak olyan részletek, amik választ adhatnak arra, mit tegyél, ha egy idegen, elkóborolt kutyával találkozol, hogyan érj hozzá, utána mire figyelj oda, hova érdemes elindulni vele, ha nem találod a gazdáját… és ilyen apró tippek.
Ami kritika a részemről, hogy sajnos igazán egyik szereplő sem rendelkezett komolyabb személyiség vonásokkal. Kedvesek voltak, barátságosak, és tényleg Menta volt az, aki mentette a helyzetet, amibe csöppentek.
Másrészt E/3-ban szerintem jobban érvényre jutott volna a fogalmazás, mert így zavaró volt olvasni Zsófi és a többi szereplő külső adottságait. „… miközben igazítottam szőke fürtjeimet, amit az őszi szél folyamatosan ovális arcomba fújt.” Ezek így sajnos mesterkéltnek hatottak, távolabb toltak a történettől és szegény Gábor bácsitól is.
A Book Dreams Kiadó oldalán megtaláljátok ezt a novellát, és az írónő eddig megjelent könyvét, novelláit, valamint Gaby Roney facebook oldalát itt lelitek!
Olvassatok sokat, kíméljétek a szíveteket! :)
