A Book Dreams Kiadó csoportjában olvastam pár nappal ezelőtt Susannah Skiethen írónő posztját arról, hogy február 12.-én egy Szikrányi kibeszélőt szeretne tartani az írói csoportjában. Szikrányi boldogság című novellája még decemberben jelent meg, és volt egy másik romantikus novellája is, amivel régóta szemeztem: Első látásra.
Most volt egy kis időm, és őszintén szólva a sok pörgés mellett szükségem van egy kis lazításra is, ezért arra gondoltam, hogy a héten megismerkedek majd a novelláival, így aztán jobban figyelemmel kísérhetem a kibeszélő napot is.
Az biztos, hogy gazdagon kínált kikapcsolódást és romantikus pillanatokat is a novella, amiről közben kiderült, hogy nem is olyan rövid, mint amire számítottam. Kereken hatvan oldalas.
A fülszövegére nem is kerestem rá olvasás előtt, így teljes mértékben csak a történetre, a szereplőkre bíztam magam. Ezt azért is hangsúlyoznám ki, mert mint tudjátok, nagyon szeretek fülszövegeket olvasni – és írni is – nem is veszek meg úgy egy könyvet, hogy el ne olvasnám előtte a hátoldalát, illetve a fülszövegét. Szeretem, ha felkeltik a figyelmem, és abból a pár mondatból általában már sikeresen le is tudom szűrni, hogy nekem fog szólni a könyv, vagy éppenséggel nem.
A fülszöveg:
A horoszkóp igazat mond? A sorsom meg van írva a csillagokban? Létezik szerelem első látásra? Néhány kérdés, amelyekre biztosan nemmel válaszolnék, ha valaki megkérdezne.
Danny és én boldog párkapcsolatban élünk. Pontosabban csak kapcsolatban. A tűz kialudt, a rózsaszín ködfátyol régen feloszlott, de talán lehetne olyan, mint régen. Ha mindketten akarnánk…
A kérdés: akarom, hogy olyan legyen, mint az elején?
Amióta Kyle Crawford belépett az ajtón, már semmiben sem vagyok biztos. Ő lehetne a bizonyíték, hogy eddig tévedésben éltem, és létezik az a bizonyos szerelem első látásra, ami akár örökké is tarthat. Lehetne… ha a szerelem olyan egyszerű lenne.
„A hozzá vezető út akadályokkal kikövezett ösvény, amelynek a végén a boldogság vár.”
Az Első látásra című novella esetében így teljesen tiszta lappal indultam, aztán azt vettem észre magamon, hogy egyre jobban kezd érdekelni a történet. Egyáltalán nem volt egyszerű Mia és Kyle közös útja, ha fogalmazhatok így. Az egymásra találást inkább Mia nehezítette meg, bár az ő aggodalmait is teljes mértékben meg tudtam érteni. Magam is eléggé hűséges, ragaszkodó típus vagyok, és miért váltanék a bizonytalanra, ha ott áll mellettem egy biztos pont, ami/aki már az enyém?
A történet ezerrel süvített előre, hol érzékeny témákat érintett, hol szórakoztató volt, de az egészre rányomta a bélyegét az írónőre jellemző nagyon romantikus, kedves látásmód. A fő női karakter szerethető, barátságos, nyugodt típus. Tipikusan az a megbízható barát, akihez bármikor fordulhatsz. Mellesleg egyáltalán nem nyomulós, szépségével kérkedő valaki, hanem hagyja, hogy a férfi meghódítsa őt és a kedvességével, bájával veszi le a másikat a lábáról. Az élet legtöbb területén magabiztos, csak ami a párkapcsolatokat illeti, ugye…
Kyle pedig tényleg azaz álom pasi, akihez sok nő szíve húzna. Nem csak külsőre helyes, hanem van egy belső tartása is.
A novellát nehéz letenni, olvastatja magát, észre sem vettem, máris a végére értem. Azonban el kell árulnom, hogy két dolog is zavart, vagyis két szereplő. Az egyik a legjobb barátnő, a másik Mia pasija. Talán mert az én barátnőim mindig nagyon tapintatosak hozzám, ezért sem szoktam hozzá, hogy csak így a fejemhez vágják, hogy a pasimról miket gondolnak. Jill egyáltalán nem válogatja meg a szavait, számomra ez sokszor sértően is hatott, gúnyolódott Mia barátján. Nem értettem ennek az okát. Persze, volt egy-két dolog elhintve – ezeket most inkább nem spoilerezném el, olvassátok el ti magatok –, de ha már olyan karakán jellem, akkor miért nem mondta el kerek perec? Csak utalgatott, közben meg azonnali változást várt a barátnőjétől. Ilyenkor szerintem nagyobb megértésre, empátiára van szükség. Mégis hogy lépne ki valaki egy hosszú kapcsolatból egy felkiáltásra. El kell felejtened őt! Tedd túl magad rajta! Lépj már ezen túl! Szakíts vele és kész! Szóval, ezek a típusú mondatok szerintem egyáltalán nem segítenek. Mintha meg sem akarta volna érteni, hogy mi megy végbe Miában. Jaj, csak szakítasz a pasiddal, mi az neked? Utána bújj ágyba az egész várossal, nőci, semmiség! Persze, biztosan jót akart Miának, csak szerintem elég rossz eszközökkel próbálta őt terelni. De ebből a szempontból Kyle is megtévesztésig hasonló volt. Szerintem nagy szükség lett volna mindkét fél esetében egy kis leírásra, ahol talán a múltjuk közös pillanatait láthatom, közös élményeiket, még több beszélgetést.
Itt jegyezném meg, hogy nagyon jó, valósághű párbeszédekkel volt tele a novella, és ezek is sokkal közelebb hozták a szereplőket, és eleve az adott szituációkba sokkal jobban bele tudtam így élni magam.
Mia pasija pedig… Hát, én se igazán értettem, hogy miért van vele Mia, de ennek az oka igazán az, hogy nem is éreztem Mián a kötődést hozzá. Amikor mások szapulták, nem állt ki igazán érte, pedig ha az én pasimat valaki bántaná… Nagyon meg volt könnyítve így Mia dolga, hogy egyszerűen se érzelmi, se szexuális kötődést, vonzalmat nem érzékeltem a karakterén. Ezzel pedig az olvasók is könnyű helyzetben vannak, mert van egy rossz fiú, akiről az elejétől fogva sejteni, hogy rossz lesz, hisz mindenki ellene van, és van egy jó fiú, akinek szurkolhatunk. Lehet az én bajom, de szeretek meglepődni a végén, amikor kiderül, hogy a rossz az tényleg rossz, vagy csak egyszerűen egy hétköznapi alak, aki bevallja töredelmesen Miának, hogy elfáradt a kapcsolatuk, így nem kell a legsátánibb alakká sem válnia a végére…
De ugorjunk vissza az elejére! Talán azért is volt ez ilyen. Könnyed, szórakoztató, álomszerű, romantikus, mert nagyon jó lenne a való életben ennyire világosan látni és ilyen találkozást megtapasztalni.
George karakterét ki ne felejtsem! Imádtam!
És valamiért úgy érzem, hogy kellene ennek a történetnek egy folytatás… Ti is így gondoljátok?
Susannah Skiethen könyveit megtaláljátok a Book Dreams Kiadó webshopjában, valamint az írónő facebook oldalát itt, csoportját pedig itt lelitek!
Olvassatok minél többet, ez a novella garantáltan kellemes perceket fog okozni! ;)
