Három percben

Három percben

Gabriella Eld - Talpig feketében

2021. augusztus 01. - Virgin

 

" Neki volt egy piros szemüvege, nekem meg egy színes zoknim, amúgy talpig feketébe burkolóztunk. Úgy őriztük ezeket a színes foltokat a ruhatárunkban, mint a kifecseghetetlen titkokat. Pedig mennyi titok lappangott még azokon a zoknikon túl! Mi ketten is titkok voltunk. Ahogy a kirakatok üvegében őrült táncot lejtő Adorian, vagy az én lopott másodperceim. Elvesztünk az éjszakai fények között. Láthatatlanok voltunk."

 

Bevallom, ez a könyv is elég sokáig várakozott a polcomon, de mostanában egyre inkább úgy érzem, hogy el kell jönnie a megfelelő pillanatnak, amikor egy adott könyvet a kezembe veszek és átadom magam neki, mert akkor tud valóban megérinteni.

Biztosan sokan megjegyezték már, de a borító valóban tökéletes választás volt, nagyon passzol a történethez, már eleve sejteti a hangulatát. Nekem legalábbis olvasás közben végig ezek a színek és utcakép futott a lelki szemeim előtt.

Mostanában inkább romantikus köteteket olvastam, ezért is volt jó érzés valami teljesen máshoz nyúlni, ahol nem központi téma a szerelem és a szokásos párkapcsolati cívódások. Viszont nagy kedvenceim azok a filmek/könyvek, amelyek valamilyen utópiáról, disztópiáról szólnak, és valahogy a Talpig feketében olvasása közben is egy hasonló érzés fogott el.

Adott egy fiú, Igor, akinek sikerül megszöknie a katonai rendőrség elől, és szinte szó szerint berobban Alaska Jones lakásába/életébe. Alig van idejük pár szót váltani egymással, lereagálni a történteket – ez főleg Alaskára vonatkozik, akit teljesen megriaszt a betolakodó, és minden, amin addig dolgozott a földön végzi – a rendőrség hamar rátalál Igorra, aki túszul ejtve a másik fiút újra meglép előlük. Az események nagyon gyorsan pörögnek, megismerjük Igor nővérét, és próbálunk velük együtt rájönni arra, hogy vajon mit akar az Impérium a Blankenschwift családtól?

4513122_5.jpg

 

" Azt kívántam, bárcsak a bátorságom is olyan nagy lenne, mint a szám. Akkor sokkal könnyebben menne nekem ez az élet dolog. "

HAMAROSAN ÉRKEZIK A VIDEÓ A KÖNYVRŐL!

 

Ahogy említettem is, az írónő elég gyors tempót diktál, mégis van időnk közben megismerni a szereplőket, a hátterüket, és valahogy úgy éreztem, egyáltalán nem volt elkapkodva semmi. Gabriella Eld nagyon szépen adagolta az információkat, és biztos kezekkel vezette a cselekményt is. Nem voltak benne sem felesleges párbeszédek, sem gondolatmenetek. Szokatlan módon nagy hangsúlyt fektetett a karakterek külső adottságainak, ruházatának leírására. Ez lehet nekem volt csak szokatlan, mert más könyvekben még ennyire taglalt leírásokat, megjegyzéseket nem olvastam. Több író jellemzően a karakterek belső gondolataira, vagy a környezet leírására fordít nagy figyelmet. Gabriellánál is megjelenik az előbb említett két dolog, mégis inkább helyezte azt előtérbe, hogy az olvasó lássa maga előtt a karaktereit. Ismerje meg a külső jegyeiket, a ruházkodásukat, amivel máris többet elárulnak magukról, még mielőtt megszólalnának, vagy Igor nővére esetében egy teljes külső átalakulás, változás pont egy tragédia után történt.

Szerettem, hogy a történet viszonylag kevés szereplővel operál, de őket igazán megismerhettük, és mindegyiknek hagy időt kibontakozni az írónő. Megszeretteti velünk őket, legalábbis az én esetemben tagadhatatlanul így történt. Alaska zárkózott, elővigyázatos, óvatos karakterét az Igorral való váratlan találkozás kibillentette a megszokott kis ritmusából. Tartózkodik attól, hogy megismerjen bárkit is, de van a személyiségének egy olyan területe, amivel még önmaga sem szembesül szívesen. Igor nyers, viharos karakterének megnyílik, aki ugyancsak keresi a helyét, és az egyetlen biztos pont az életében a nővére, Kasja. Mindegyikük nagyon élethű volt, nem beszéltek mellé, és olyan érzést keltettek, mint akik elvesztek a nagyváros nyüzsgésében. Kicsit kívülállóként szemlélték azt a közeget, és valahol mélyen vágytak az összetartozásra, valakihez tartozásra. Olyan jó érzés volt végre olyan karakterekről olvasni, akik nem öncélúan és a semmiért depressziósak, vagy nem akarnak minden helyzetben viccelődni. Ez a történet inkább volt egy színes, izgalmas kaland, amiben végig éreztem valahol háttérben a város lüktetését, és fogalmam sem volt, mi történik majd a következő percben.

 

„Kérdeznem sem kellett, hogy tudjam, valami oltári baj történt. Igor megtörölte az orrát, ami jól láthatóan nem is olyan rég még vérzett, de már csak az arcára száradt, alvadt vércseppek árulkodtak róla. Ismét rádöbbentem, hogy ezek a Blankenschwifték egy külön állatfaj. Gyönyörű faj, de kiszámíthatatlan és életveszélyes.”

 229581722_1129957074163841_400370029051381503_n.jpg

Fontos kiemelnem, hogy a könyv már az első oldalakon meggyőzött az írónő stílusa, pedig közben bújkált bennem egy kérdőjel is az E/1 fogalmazás miatt. Egy ideig nem tudtam kiverni a fejemből, mennyivel teljesebb lett volna ezt E/3-ban olvasni. A romantikus könyvek esetében már megszoktam az E/1-et, de valahogy ezt a zsánert inkább kötöttem volna az E/3-hoz, és hagytam volna tőle még egy lépés távolságot. Aztán ahogy repítettek magukkal az események, úgy győzött meg az írónő. Maga a fogalmazás, amilyen köntösben tálalja a történetet, annyira eredeti, sziporkázó és ress, hogy többször is ott találtam magam Bagolyvárosban a karakterekkel, és elképesztően hamar a könyv végére értem. Mintha csak egy jó filmet láttam volna.

 

„Nem kedveltem a magas épületeket, bár kétségtelenül más sem állt az egész városban, csak magas épületek. Húszemeletesek, harmincemeletesek, negyven, ötven… És százhetven emeleten túl már csak helikopterek és repülők, a városra ereszkedő szmog felett. Odalent az utcaszinten minden úgy festett, mintha mindig éjszaka uralkodna, és az emberek, akár a baglyok, folyamatosan ébren lennének. Igazi bagolyváros. Utcai lámpák meg végtelen mennyiségű telefon, tablet, tévé vagy más elektronikai készülék világított odalent, minden kézben, ablakban, kirakatban. Ha sokáig nézted, bevérzett tőle a szemed.”

 

Szeretnék még többet megtudni Alaskáról és Igorról, és jobban megismerkednék azzal a világgal, amiben élnek! Biztosan olvasni fogom az írónő további köteteit is! ;)

Ti is látogassatok el Gabriella Eld oldalára, keressétek a Főnix Nova könyveit! A kiadó oldalán a Talpig feketében elérhető, az írónő továbi köteteivel együtt! ;)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://harompercben.blog.hu/api/trackback/id/tr4716646100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása