" Egyszerre akarlak uralni és szolgálni - duruzsolta Emily fülébe Thomas. "
Bevallom elég sok idő telt el azóta, hogy megvásároltam ezt a könyvet közvetlenül az írónőtől. Három év.
Nem is értem, hogy suhanhatott el ennyire az idő, közben sok könyvet felhalmoztam, de alig olvastam el közülük pár darabot.
Ezeket az olvasásokat most kezdtem el pótolni, és nem kevesebb hévvel vetem bele magam ezekbe a könyvekbe, mint amilyen örömmel öleltem őket magamhoz, amikor hozzájuk jutottam.
Az egyik ilyen könyv ezek közül a címben szereplő April Scott-Monday Kényszeress c. regénye.
Emlékszek, már akkor is meglepett, amikor először a kezembe vettem, mert nem számítottam rá, hogy keményfedeles borítója van. Már ebben is különbözik a sok puhafedeles, romantikus-erotikus könyvtől. Biztosabban a kezemben tartom és jobban tudok vigyázni is rá. Nekem ez egy pluszt adott az olvasási élményhez is.
A borító és a fülszöveg alapján is egy pikáns, erotikus történetre számítottam, aztán jóval többet kaptam ennél.
Az első oldalakon megismerhetjük Emilyt, a kényszerbeteg – talán ez erős kifejezés rá – főszereplőt, aki sokáig igyekszik a barátai viselkedését másolni, beilleszkedni a társadalomba, de aztán egy ponton rájön, hogy ez egyáltalán nem ő és nem is kényelmes a számára. Meghoz egy szerintem elég nagy horderejű döntést, és változtat az életén. Olyan foglalkozást választ magának, amit igazán szeret, és közben nem muszáj a többi emberrel érintkeznie, sem magyarázkodnia a kényszeres viselkedése miatt. Talán még gyerekként érezni lehetett valamilyen megfelelési vágyat rajta, amit biztosan sokunk átélt már. A családja körében biztonságban volt, azonban amikor más embert próbált a bizalmába fogadni és közel engedni magához, az rosszul sült el. Eljátszották a bizalmát, figyelemre sem méltatták az érzéseit. Ezek a régi emlékei, tapasztalatai később megalapozzák a jelenbéli viselkedését és kapcsolatait is.
Van egy férfi, aki mellett évekig kitart, de ő is sajnos csak játszik vele, mindig a saját önös érdekeit tartja szem előtt. Emily próbál kitörni, jönnek-mennek a szeretők, aztán elérkezik az a pont, amikor véget ér a kapcsolata, és önálló nőként elhatározza, hogy csak a saját érdekeit tartja majd szem előtt, ahol nagy szerepet kapnak ezek a kényszeres viselkedések is.
Aztán belép az életébe Thomas Berg, a közismert színész. Egy véletlen találkozás elég ahhoz, hogy mindkettőjükben valami megváltozzon és lassan nyitni kezdjenek egymás felé.
" Pillanatok alatt elszaladt vele a fantáziája, hogy a férfit talán megölték, és most az ő élete is veszélyben forog, vagy esetleg a sztár felszedett egy fiatal, dúskeblű rajongót, akivel az autó hátsó ülésén adóznak a testi élvezeteknek, bár az utóbbi lehetőséget hamar elvetette, mert amikor a parkoló másik végéből szemlélte az autót, az utastere olyan picinek tűnt, hogy abban még két mosómedve sem igen tudott volna kényelmesen párosodni. "
Huh, hosszan mesélhetnék a könyvről, de nem szeretném előre lelőni a meglepetéseket azoknak, akik még eddig nem olvasták. Egy eléggé összetett történetről van szó. Az írónő nagyon sok figyelmet fordított a karakterek felépítésére és bemutatására, „beszélteti” őket, gyakran elmesélik egymásnak a gyerekkori élményeiket, hóbortjaikat, furcsaságaikat. Főleg Emily. Ahhoz képest, mennyire szeretne elszigetelten élni, a saját napi rutinjait követve, mégis dől belőle a szó, amikor Thomas-szal van. Thomas nagyon közvetlen, barátságos személyiség, akit könnyű megkedvelni. Hamar szimpatizálni kezd vele az olvasó, mert – végre – nem egy arrogáns, mindenkit leuraló férfi karakter jelenik meg a lapokon, akinek a hírnév és a külsőség az elsődleges, hanem meg is akarja érteni a vele szemben ülő nőt.
Ez a sok leírás, „visszaemlékezés” ugyanúgy pozitívan és negatívan is hatott rám a könyv olvasása közben. Pozitív volt, mert sok életszerű pillanat volt benne, olyan élmények, amiket sokan átéltünk már, megtapasztalhattunk egy kapcsolat vagy barátság során. Együtt tudtunk érezni Emilyvel, és ez számomra sokszor szívfacsaró élmény volt. Érett, felnőtt fejjel már inkább visszaszóltam volna azoknak az embereknek és kiálltam volna önmagamért, az igazamért, és ezt végig szívből kívántam Emilynek is. Emily pedig – ez is talán jellemző sokunkra – egészen addig kivárt, amíg nem került a legmélyebbre. Utána pedig megérkezett az életébe Thomas, akit a jó szándék vezérelt és mellette Emily is „virágba borulhatott”. Talán ezt még ahhoz tudnám hasonlítani, amikor megmutatod valakinek a legrosszabb és talán a legféltettebb oldalad, és úgy is szeret.
A negatívum pedig a sok leírás volt. Ahogy fentebb is írtam, ezek egyrészt teljes képet adnak Emilyről, meg erről az egész helyzetről, így valóban kendőzetlenül bemutat, elmesél az írónő mindent. Azonban ez egy ponton túl már túl sok volt. Lelassította az eseményeket, sőt feleslegesnek is tartottam, hogy mindenről ilyen szakszerű leírást kapjak. Lehet egy filmben ez izgalmas lenne, akár a főhősnő szemén keresztül látni a dolgokat. De könyvben száraz leírásoknak hatottak, főleg úgy, hogy később nem volt jelentőségük.
Erre írnék is két példát.
A könyv elején van egy jelenet, amikor Emily az akkori párjával kipróbál egy lőfegyvert. Nem emlékszek rá, hogy lett volna arra magyarázat, illetve utalás, Emily hol tanult meg ilyen jól lőni. De nagyon büszke magára, mert a barátja felszínes, flegma húga előtt bebizonyítja, hogy ebben mennyire ügyes. Izgalmas jelenet volt, és valamiért azt hittem ennek később lesz jelentősége, illetve a húg fel fog bukkanni, mert ezt a párkapcsolatát és a nővel való ellentéteit több jelenetben ábrázolta az író. Aztán ahogy jött, úgy tűnt el.
Mi volt a jelentősége? Mit tanult meg ebből Emily?
Szerintem ez pont egy olyan jelenet, aminek később valamiért jelentősége lehetett volna.
Másik, rövidebb példa.
A térkövet lerakják Emilynél, amiről hosszan magyaráz a szakember. Hihetetlen amúgy, ahogy az írónő sok ilyen apró jelenethez mekkora kutatómunkát végezhetett, mert olyan centire (ha-ha) le vannak ezek írva, akár egy utazás, jógázás, vagy épp a térkövezés esetében is, hogy mekkora területre jut hány térkő, és azt a szakember hogyan számolja ki. Egyszerűen hihetetlen, mégis egy ponton sok volt az elmémnek.
Az erotikus részt külön ki szeretném emelni. Szeretem, ha az erotikus jelenetek hosszan ki vannak fejtve, és szerencsére ennek az írónő maximálisan eleget tett. Kicsit olyan érzésem volt, mintha kereste volna még a saját stílusát, mert volt itt „cuni” és „prosztata váladék” és „kopuláció”. Ez tényleg az a könyv, amit biztosan megjegyez magának az ember, mert amennyire tárgyilagos, pont annyira játékos tud lenni. A kedvenc részem, amikor Emily beavatja Thomast a legtitkosabb perverziójába és szerepjátékot játszanak. Aztán, amikor a lány elmeséli, hogyan és ki vette el a szüzességét. Ilyenkor oldalakon keresztül sodort magával a történet, és imádtam!
" A férfit meglepte a dolog, ilyet még senki sem csinált vele, illetőleg rajta. Átölelte Emilyt és a fülébe súgta:
- Te most nem elmentél, hanem elosontál.
Emily felnevetett.
- Nem akartam zajongani - válaszolta.
- Az nem zajongás, ha az élvezettől nyögdécselsz a farkamon. Egyébként csak mi ketten vagyunk itt, úgyhogy bátran sikongathatsz is.
- Megengeded, hogy azt tegyek veled, amit csak akarok? - kérdezte Emily.
- Bármit. "
Legvégül pedig, van a könyvben egy vékonynak nem mondható krimi szál. Már Kelly feltűnésekor is érződik, hogy valami változott, de ahogy a krimi szál elindul, úgy érkeznek meg a szereplők. A saját történetükkel, hátterükkel. Lehet úgy is nézni az eseményeket, hogy Emily és Thomas találkozása valamit, mindkét oldalról elindított és a körülöttük élő emberekre is hatással volt. Viszont az is eszembe jutott, hogy a kezdetektől fogva, egy egész könyvön átívelő krimiszálnak mennyivel nagyobb jelentősége lett volna. Mert így kicsit furán hat, hogy a mellékszereplők életéről, szerelmi dolgairól, szexuális szokásairól is hosszabb leírásokat olvashatunk.
Nos, így a hosszú értékelés végén, még annyit jegyeznék meg, számomra jó érzés volt egy teljesen másmilyen romantikus, erotikus, krimi könyvet olvasni és Emily világába belecsöppenni. Valahol ez szerintem nem csak róla szólt, hanem mindenki másról is. Mert lehet ő különcnek tartotta magát, közben a körülötte élőknek is voltak saját kis furcsaságaik, amikkel együtt kellett élniük, megszokni vagy megszökni előlük.
A könyv a Líra oldalán megvásárolható! ;)
További tartalmakért keressétek az írónő facebook oldalát: April Scott-Monday
