VIGYÁZAT! ÖMLENGÉS VESZÉLY!

Általában igyekszek nem elfogultan nyilatkozni a kedvenc íróimról, ám most eléggé nehezemre esik majd. Jennifer Crusie könyveit olyan, mintha ősidők óta ismerném, pedig még csak alig egy, másfél éve lehet, hogy rátaláltam. És azóta is olyan érzésem van, mintha a lelkemből beszélne, mintha rólam írna. Nagyon sokat számít(hat) a zseniális fordítás is, mert Jennifer szarkazmusát, kissé nyers, piszkálódó, morcos megjegyzéseit még inkább érvényre juttatja. Olyan, mintha tökéletes közeg lenne számára a magyar nyelv.

Kezdeném azért megint az elejéről, a kályhától, mert így talán jobban megértitek, mennyire messze mentem el rajongásomban. Elkezdtem összegyűjteni Jennifer összes magyar és angol nyelven megjelent könyveit. Némelyik nem is rendes könyvben jelent meg, hanem csak egy-egy romantikus füzet formájában. Pár hónapja észrevettem, hogy a Harlequin kiadott egy Tiffany füzetet, amiben Jennifer Ízlések és pofonok c. novellája szerepel. ( Szerintem ez a legszebb és legméltóbb kifejezés rá, ha novellának hívom. Közel száz oldalról van szó.) Annyira tetszett a fülszövege, és mivel alapvetően egy Jennifer Crusie történetről volt szó, ezért mindenképp meg akartam vásárolni, de hiába kutattam utána hónapokig. Legalábbis nekem hónapoknak tűntek, de lehet kevesebb volt azért annál…Végül az antikvárium oldalán akadtam rá… egy Tiffany csomagban, ami 192 füzetet tartalmazott. Magas ára volt, engem csak egyetlen füzet érdekelt, de hiába írtam nekik levelet, azt válaszolták, hogy nem tudják megbontani a csomagot. Aztán volt az oldalukon pár hete egy akció. Baglyokat kellett gyűjteni. Mindegyik el volt az oldalon valahova rejtve, és én természetesen délutános műszakból hazaérve, este 23 órakor elkezdtem őket felkutatni. Ha már ott voltam, akkor több könyvet is bedobtam a kosaramba. Így vásároltam meg aznap olyan éjfél tájban aztán 192 darab Tiffany füzetet, és 5 könyvet is… Küldtek egy ajándék könyvet mindehhez és egy óriás dobozban postázták, amit alig bírtam megmozdítani, csak ide-oda vonszoltam lakáson belül. Ja, és kiderült, hogy a Tiffany füzetek közt lapul még egy Jennifer Crusie kötet is. Ami amúgy már megvolt nekem, de azért ami Jennifer, és ami ennyire ritkaságszámba megy, hát annak nem lehet nem örülni, és kincsként kell őrizni. Azt így a végén hozzátenném, hogy a füzetek gyönyörű, szinte olvasatlan állapotban kerültek hozzám.

Jennifer történeteit azonban nem lehet csak úgy elolvasni. Nekem ahhoz időt kell találnom, olyan alkalmat, amikor van legalább egy-két napom, amikor senki sem zavar, és semmilyen programom nem szakíthatja meg az olvasást. Mert olyankor átkerülök egy másik világba, valahova, ahol a lelkem nagyon jól érzi magát, és onnan nagyon nem szívesen szakad ki. Ezért vártam az olvasással legalább két hetet, és tegnap este vettem magamhoz az Ízlések és pofonok c. kötetet.

A történet.

Tess egy hippi kommunában nőtt fel, a szeretet, egymás elfogadása, a béke fenntartása az életében elsődleges jelentőségű. Nagyon szabad szellem, ez a testi élvezetekre is vonatkozik, és egyáltalán nem nyűgözi le, sőt riasztja a pénz,a gazdagság és a becsvágy. Kirúgják a munkahelyéről, illetve kiderül, hogy a szervezet, ahol dolgozik nem tudja pénzzel honorálni a munkáját, de még így is maradna náluk, hogy a gyerekeket önkéntes alapon taníthassa. Aznap délután megjelenik a lakása előtt Nick, volt kedvese, aki jogászként dolgozik és sürgősen szüksége lenne egy barátnőre. 

Tudom, sokan azt gondolnák, hogy egy újabb átlagos sztoriról van szó, ahol a szerelmesek veszekednek, az ágyban kibékülnek, mert végül is vonzódnak egymáshoz. Jennifer Cruise köteteinek azonban megéri adni egy esélyt. Ezek igazán különleges csemegék.

A karakterek lehet sablonosnak tűnnek, de egyáltalán nem azok. Mindig van háttértörténetük, motivációik, szóval sosem a levegőbe beszélnek. Felismerhető jellemvonásokkal rendelkeznek, az ember nem keveri őket össze, és mind fejlődnek a történet során. Nem hiába, Jennifer az egyik kedvenc írónőm, és szeretnék egyszer annyira jól írni, mint ő, mert itt valóban követni kell a történetet. Megjegyzem, a könyveiben tud kiteljesedni a leginkább, mert akkor szerteágazhat a cselekmény, és jóval több szereplővel „dolgozhat”. És itt visszatérnék a fordítók zseniális munkájára is, mert szerintem tökéletesen sikerült visszaadniuk azt a nyelvi humort, apró megjegyzéseket, szurkálódást, belső monológot, ami a szereplők fejében végbe megy. Muszáj erre egy példát hoznom, de a Száguldás a szerelembe c. regény első oldalain, amikor a főszereplők első találkozását írja le, na ott nem csak a szereplőket ismerjük meg, nem csak az ő beszélgetésüket „hallgatjuk” végig, hanem közben az iroda szinte lerohad, tönkremegy körülöttük ( hősnőnknek hála ). Na, és ahogy ezek a szálak egymással párhuzamosan futnak, mindenféle trágár kifejezést mellőzve elénk vannak tárva, az valami hihetetlenül vicces volt. Ezért nehéz elhinnem, amikor azt mondják, hogy egy újabb romantikus könyv, klisés karakterekkel, mert Jennifer esetében sosem arról van szó, hogy azonnal a falnak szaladnánk, vagy épp az ágyba. Hanem általában mindkét szereplő megkapja a maga arcul csapását azzal, hogy találkozik a másikkal és fordul egyet a világuk.

" - Kérlek, valahol máshol fulladj a vízbe! Különben egy vagyont akaszt le rólam a biztosító. Arról nem is beszélve, hogy soha senki sem áll többet szóba velem, ha híre megy, hogy a társaságom öngyilkosságra készteti a hölgyeket.

" - De én nem akarok öngyilkos lenni. - Tessben másfajta gondolatok merültek fel. A sötét éjszakai égbolton egy szinte tökéletes test körvonalai rajzolódtak ki fölötte. A férfi válla széles volt, a csípője keskeny. Az izmos mellkas és az inas végtagok tökéletessé tették az összhatást. A holdfényben úgy csillogott Nick bőre, mint a fényesre csiszolt bronz. Valami veszélyes és sötét erő áradt belőle, valami féktelen és izgatóan tilalmas dolog. Tessnek lett volna néhány ötlete ezzel kapcsolatban...

- Jé, tényleg, hiszen te meztelen vagy!

- Csak nem tilos meztelenül fürödni a magánmedencékben?

- Nem, csak esetleg erkölcstelen. De ezt beszéljük meg inkább az ágyban.

- Azt hittem, hogy szakítottunk.

- Szakítottunk is. Amíg a lakásodból romhalmaz nem lett, és ennek következtében az én medencémben kötöttél ki. Emlékszem, hogy soha többé nem akartalak látni, bár arra már nem, hogy miért. "

Az Ízlések és pofonok c. novellában sem volt ez másképp. Tess és Nick folyamatosan egymáshoz csiszolódik. Nekem kicsit újszerűen hatott – legalábbis Jennifer előző könyveit olvasva –, hogy a szereplők már ismerik egymást, és Nick felkeresi Tesst a lakásán. Aztán kiderül, hogy találkoztak ők, Tessnek volt egy barátja, aztán a szakítás után Nick vállán sírta ki magát, aztán összejöttek, majd Nick ezt jól elbaltázta. De egyikük sem tette túl magát a másikon. Vonzódnak egymáshoz, jó szellemi partnerei is egymásnak, azonban főleg Tessben van egy alap kételkedés a férfi iránt.

Nick jogász, és egyik volt évfolyamtársával, barátjával, dolgoznak annak apjának irodájában. Nick már így is sokra vitte, híres ügyfelek keresik meg, sok pénzt keres, luxus lakásban él, luxus kocsit vezet, és igyekszik vigyázni a jó hírére is, amit Tess pikk-pakk tönkre tehet. Tess nem szeretne ruhatárat cserélni, sem lakatot tenni a szájára. Szókimondó viselkedése és extrém helyeken való szexuális felizgultsága Nicket is veszélybe sodorja. Nicknek tetszik, ahogy Tess beragyogja, színesebbé teszi az életét, azonban próbálja őt mérsékelni hol több, hol kevesebb sikerrel. Mindketten iszonyat szerethető karakterek, akik igyekszenek csiszolódni egymáshoz. De ez nem mindig sikerül. Imádtam pl. azt a részt, amikor legjobb barátnője mossa meg Tess fejét és magyarázza el, Nick mennyit veszíthet a lány őrültségein. Sőt! Szembesíti azzal barátnőjét, hogy azt mondja magáról, hogy ő mindenkit elfogad, de mégis ez a „mindenki” a különc, szegény sorban lévő, akár más szexuális beállítottságú emberekre vonatkozik, azonban az átlagos életet élő emberekre nem. Pl. Nicket is amiatt ekézi, mert az otthonában fehérek a falak és nincs benne semmi pezsgés. Pedig a férfi csak jól keres, sokat dolgozott érte, hogy neve legyen a szakmájában, és végre megteheti, hogy jó anyagi körülmények között éljen, ne aggódjon a holnap miatt. Ez utóbbit pl. később Nick árulja el neki, amikor a múltja kerül szóba.

Szóval meglepett, és nagyon jól esett, hogy itt nem csak a szokásos „fogadj el, ahogy vagyok” szöveg ment, és a megsértődés, ha ez elsőre nem ment, de arról sem szólt, hogy a „szex megold mindent”, hanem tényleg boncolgatni kezdték a problémákat és igyekezték megérteni egymást. Bár erre így a novella hosszúsága miatt nem adódott sok idő, mert közben volt egy kis nyomozás is, amin együtt kellett gondolkozniuk és megoldani a történet végére. ( Ez is egy sajátos jellemzője Jennifer könyveinek. Nem csak a szereplők szerelmi életéről szól, hanem be van vonva a családi háttér, a barátaik, azoknak a bajai, sőt van egy krimi szál is, valami totál homály, amit meg kellene oldaniuk. ) Olvasás közben pl. az is felmerült bennem, hogy Jennifer mennyire nem akar üres szavakkal dobálózni, és egyes tulajdonságok nem csak úgy el vannak mondva valakiről, hanem az a személy tényleg annak megfelelően viselkedik, és a cselekedeteiben és megjegyzéseiben tetten lehet érni Tess magabiztosságát, makacsságát vagy szabadság iránti vágyát. Néha komoly szócsaták dúlnak az asztal körül, mert csomó más-más típusú szereplő van eltérő véleményekkel, motivációkkal stb.

 Még az elején írtam, hogy igyekszek nem elfogult lenni, és azt hiszem negatívumként azt tudom kiemelni, hogy mivel ez egy történet volt, így Jennifer világa nem teljesedett ki, úgy ahogy az szokott lenni. Sőt. SPOILER. Olyan boldog befejezést kaptunk, hogy csak pislogni tudtam, mert totál hihetetlen volt, hogy a végén minden megoldódik és mindenki a megoldásra törekszik. Nekem legalábbis akadt fenntartásom egy-két alakkal kapcsolatban és az a beszélgetés a végén túl hamar terelődött jó irányba, hogy aztán boldog befejezés legyen… De persze, más olvasni 400 oldalban és más 100-ban.

Még néhány apróság.

A borító tökéletesen passzol. Nem hiszem el, hogy tudtak ennyire beletrafálni. Tess hosszú, vörös hajú, kék, kapott blérezéhez ragaszkodó nőszemély, míg Nick sötét hajú, és elől a homlokába hull egy tincs… hm.

Talán nem emeltem még ki teljesen, de Jennifer tényleg nagyon szarkasztikusan és viccesen fogalmaz, és pl. teljesen eltalálta az én humorérzékemet. Már az első oldalon felragyogott az arcom, annyira imádtam minden sorát… aztán elkezdte felvezetni a sztorit, jöttek sorban a szereplők és a hatodik oldalon már hangosan kacagtam.

Baromi nehéz beszerezni ezeket a füzeteket, de a könyvekkel tehettek egy próbát. Sőt, első sorban Jennifer könyveit ajánlanám, mert ott nagyon ki tud bontakozni. Az első oldalak után aztán majd rájöttök, hogy mennyire áll közel a szívetekhez és az ízlésetekhez, mert az értékeléseket olvasva, eléggé megosztó tud lenni.

Első körben a molyt javasolnám, ahol megtaláljátok a könyveit, és elolvashatjátok a hozzájuk tartozó fülszövegeket is. Ha bármilyen segítségre lenne szükségetek egy könyvvel kapcsolatban, akkor nyugodtan írjatok üzenetet! És most vettem észre, hogy sosem szólítottam írónőnek Jennifert Crusie-t, és ez higgyétek el, egyáltalán nem bunkóságból történt, hanem egyszerűen annyira közel áll a szívemhez, és ritkán van ilyen egy íróval, amikor valakit a történetei alapján testvérednek, lelkitársadnak, barátodnak érzel.. és Ő nekem olyan!