A Book Dreams Kiadó oldalán most több romantikus novella érhető el, és amikor van egy kis szabadidőm, akkor szívesen szemezgetek közülük. Az előző értékeléseimnél is említettem a könnyed, romantikus tartalmak iránti vágyamat, amik most igazán jól jönnek a hétköznapok rohanásai között… Azonban most pont egy olyan történetbe botlottam, ahol van szerelem, legalábbis mélyülő érzések, viszont egy jóval komolyabb témát is érint.

Már a legelején felmerült egy kettőség is, mert a borító alapján vártam szerelmet, szenvedélyt, erotikát – legalábbis azokhoz a történetekhez szoktak ilyen stílusú borítót választani az írók – aztán ezeknél sokkal komolyabb kérdéseket feszegetett az írónő, és a fent említett elemeket csak nyomokban tartalmazott a mű. Lehet, hogy ezek a típusú borítók inkább az írónő stílusjegyeihez állnak közel, legalábbis a többi borítója sorába teljesen beleillik, és egyszerűen gyönyörű. Szerintem a boltban simán leemelném a polcról és csodálnám egy darabig.

A fülszöveg:

“Nem vagyok vallásos, de tudom, hogy van valami a halál után. Sosem gondolkodtam rajta, hogy folytatódik-e az élet, vagy esetleg egy új kezdődik.
Amikor Tristan belépett az életembe, azt gondoltam, jól kiszúrt velem a sors. Haldoklom a fenébe is! Isten, hahó?! Ez így eléggé félresiklott, nem gondolod?
Nos, talán mégis jól átgondolta…”

A történetre térve, adott egy főhős, akiről sajnos már a történet elején kiderül, hogy halálos beteg, és ő sem tudja pontosan mennyi ideje van hátra. Már az elején is meglepődtem, hogy nem volt egy heves, felpörgött, akár dühös alkat, ehelyett mintha lenyugodott volna és csendes megadással szemlélte volna a körülötte történeteket. Visszapillantva, még a szülei válását is megértően fogadta, illetve gondolt vissza rá. Mérlegelte, hogy miért is volt ez mindannyiuknak jó, és nem vagdalkózott… Igazán, a betegséggel kapcsolatban sem emlékszek nagyon olyan pillanatra, amikor tombolt volna.

Nem sokkal később az életébe érkezik egy fiú, egy váratlan találkozás folytán, aki hasonlóan nyugodt típus. Mellette van, meghallgatja, szép pillanatokat élnek át együtt, és aztán ennek az egésznek vége szakad… Kicsit olyan érzésem is volt, mintha megtalálta volna benne a lelki társát, valakit, akire bármikor/mindenben számíthat. Mintha egy ütemre dobogott volna a szívük… nehezen tudom ezt megfogalmazni, mert annyira kiegyensúlyozottnak éreztem kettőjük kapcsolatát. A novella végén aztán mindenre választ ad az írónő, legalábbis az olvasás közben felmerülő kérdésekre, és ad egyfajta választ az ennél mélyebb kérdésekre is, amik a túlvilággal kapcsolatosak.

Mélyen elgondolkodtató történet volt, sajnos engem pont ez a nyugalom volt az, ami néha kibillentett olvasás közben. Inkább erős helyzetekkel és nehéz döntésekkel kerülnek hozzám közelebb a szereplők, mint bölcs mondásokkal. Valamiért, utólag visszagondolva, van ez olyan érzésem, hogy itt nem is a történeten volt a hangsúly, vagy a szereplők jellemén, hanem magán az üzeneten, vagy a kérdéseken, amiket felvet bennünk a végén.

Szerintem még újra fogom olvasni egy mélyebb, lelkisebb pillanatomban, és ezt javaslom nektek is, ha egy teljesen különleges, elgondolkodtató történetre vágytok, akkor töltsétek le, olvassátok el!

Ruby több novellája, és könyve is megtalálható a Book Dreams Kiadó oldalán, valamint a facebook oldalán is nyomon követhetitek az újabb novellái érkezését! ;)